Az angyalvadász
(Song Ji Eun)
V
|
ad láncok keserves csörgése tölti be a
kopár erdő néma fáit. Fedetlen talpam alatt ropog a hideg talaj, sebet ejt az
érzékeny fehér bőrön. Testem reszket a vékony ruha alatt, melynek alja
rongyossá foszlott a sok gyaloglástól.
Vad láncok keserves csörgése tölti be a
kopár erdő néma fáit. Csuklómat forró vérem ásztatja, mely cseppekben hull a
mélyen szunnyadó földre. Lilás kezeimen ez az egyetlen élénk szín. Reszkető
ajkaim közül fehér pára szökik a magasba, vörös szemeimből már rég elapadtak a
könnyek.
Vad láncok keserves csörgése tölti be a
kopár erdő néma fáit. A vadász megáll, pihenve pásztázza tágra nyílt szemeivel
a ránk váró utat. Sóhajtva támaszkodik az egyik korhadt, halottnak vélt fának.
Piszkos keze a rabságom zálogát fogja, s nem ereszté egy pillanatra sem. Sűrű
párafelhő szabadul az ő ajkai közül, keserű dohányfüsttel keverve.
Vad láncok keserves csörgése tölti be a
kopár erdő néma fáit. Útnak indulva újra vág, de ellen állok. A vadász mély,
hörgő hangon támad rám, kényszerít a földre, aláz a porba. Térdem a kemény
földre ér, a sebből vér szivárog. Fájlalva kapok hozzájuk, de nincs idő.
Vad láncok keserves csörgése tölti be a
néma színpadot. Süket zaj ez a közönség mély ovációjának, mely mind a vadászt
dicséri. Színes, hazug álarcok, csillogó ruhák, álszent kacajok. Lobok a
pénz, akár az életet adó láng. S lobogva várnak, vásárolnak. A büszke vadász
láncaimat eloldozza, már egy tart béklyók között , a rabságom utolsó szála.
Vad lánc keserves csörgése kíséri utamat,
ahogy a tömegbe rántva, emberi tárggyá, semmivé válok. Elvesztem értékemet,
életemet, értelmemet. Kapzsi pillantások, éhes szemek, trillázó ajkak, mind
hazudva nagyobb összeget kiáltanak. S a vadász enged, szemében a büszkeség
szikrája az, mi haragom parazsát felszítja.
Vad lánc keserves csörgése kíséri a
sikoltozó hadat, ahogy menekülnek az angyali, megtisztító igazi tűztől. Az álarc lehull az arcokról, mind félelmet mutat. Koszorúként ölel minket a tűz,
lágyan simogatja megsebzett, hideg bőrömet. Átjárva a tiszta szeretettel, ami a
földön csak rideg fájdalomként ért. Haragom az ÖVÉK, szeretetem MÁSÉ, s a
kapzsi nép utolsó sóhajjal a földre rogy, kilehelik az életüket, meghalnak.
Büszke szikra, haragos tűz, majd békés parázs marad hátra.
Vad láncok keserves csörgése kíséri
útjukat, a gazdag pompa helyett kínzó szegénység marad. A büszke tekintet,
szürke marad, a trillázó ajkak pedig elhallgatnak…
Először is kezdem azzal, hogy nem ismerem a lányt, akinek az új klipje megihletett, de lehet, hogy majd rákeresek. :)
VálaszTörlésHű, hát igazából nem tudok mit mondani. Annyira varázsos az egész, nem sok, percek alatt végig lehet olvasni, mégis... olyan érzésem volt közben, mintha ez egy soha véget nem érő játszma lenne! A szavak használata, a kifejezések mind-mind elvarázsoltak, lenyűgöztek - újra - és komolyan mondom hatalmas dicséret jár neked! :)
Szívesen olvasnék még ilyeneket tőled, szóval nyugodtan jelölhetsz csoportban, ha gondolod és ha lesz még ilyened. :3
Szerintem versnek is elmenne, a szememben abszolút költőire sikerült és mindenemet odaadnám, ha ilyen ámulatba ejtően tudnék fogalmazni, mint te :')
Szóval, köszönöm, hogy megjelöltél és hogy olvashattam ezt az újabb remekművet tőled. *o*
Először is, megtiszteltetés, hogy ott lehettem a nevek között, ez számomra hatalmas elismerés. Mert egyszerűen embertelen, ahogyan írsz. Ez pont az a fogalmazás, amit minden író magának akar tudni, de ezt nem lehet tanulni, erre születni kell. Hatalmas dolog van a birtokodban, mert minden adott. A választékos fogalmazás, a fantáziaerő, a kivitelezés... Csak önmagamat tudom ismételni, hogy hihetetlen, lenyűgöző, hidegrázós.
VálaszTörlésEgyébként én nem ismertem magát a számot, de Jieunt ismerem, meghallgattam a zenét, és jézusom... mindig a bűvkörébe kerülök, ha őt hallgatom.
Számomra azok számítanak a kiemelkedő tehetségek közé, akik egy képtől, videótól vagy zenétől ihletődnek meg. Tetszett az is, hogy egy mondat többszörösen szerepelt a történetben, olyan benyomást keltett, mintha arra építenéd az egészet.
Imádom. Zseniális. Le a kalappal.
(remélem, továbbra is kiérdemlem a jelölésed a csoportban:3)